ISTEN MEGHALLGAT ÉS VÁLASZOL

Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon;

és néked teljesítjük a fogadást.

Oh te, aki hallod az imádságot,

hozzád jön minden ember.

Mikor bűneink elárasztottak minket,

te szenvedtél meg vétkeinkért.                            Zsolt 65:2-4

Gyakran megtörténik egy összezavarodott lélek felé való tanácsadó szolgálat során, ha az egy széttört házassággal küszködik, vagy egészségileg teljesen összeomlott, hogy őszintén meg kell mondanom neki: "Nem tudom a választ a problémádra. Nem tudom pontosan megmondani, mit kell tenned. De egyet mondhatok: Isten meghallja az imát, és válaszol.

Mindenek előtt van egy különleges ima, amire Isten nagyon szeret válaszolni, és ez a bűnbocsánatért való ima. Ha bűnt követtünk el és elbuktunk Isten és ember előtt, nem kell kétségbe esetten elfordulnunnk. Életünk ellensége gyakran keresné az alkalmat, hogy becsapjon: semmi haszna az imának, túl messzire mentünk, vagy túl mélyre süllyedtünk. De ez nem igaz! Isten még mindig vár, hogy meghallja az imánkat. Ha bűnbocsánatért kiáltunk Hozzá, Ő válaszolni fog. Akkor képesek leszünk Dáviddal együtt mondani: "Mikor bűneink elárasztottak minket, te szenvedtél meg vétkeinkért."

Soha ne engedd, hogy a félelem, a bűn vagy a kétségbeesés visszatartson az imádkozástól. Legnagyobb tusakodásodban is emlékezz rá: Isten meghallja az imát, és válaszol.

A HIT MEGVALLÁSA:

Uram, kimerítettem mminden emberi megoldást, de Benned még mindig hiszek; hiszem, hogy válaszolni fogsz az imámra.

 

KEMENCÉBEN MEGTISZTÍTVA

Mert megpróbáltál minket, oh Isten,

megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt.           Zsolt 66:10

A Biblia világosan tanítja, hogy Isten megpróbálja az Ő népét. Ha szeretnénk Isten népéhez tartozni, akkor fel kell készülnünk a próbákra. Az Írás gyakran használja az ércműves szemléletes képét - ahogyan megtisztítja az ezüstöt - arra, hogy bemutassa: hogyan tisztít meg bennünket Isten.

A bibliai időkben az ércműves egy fémtartályba tette az ezüstöt, és a lehető legmagasabb hőfokra hevítette. Majd amikor az ezüst kezdett megolvadni és fortyogni a nagy hőtől, a szennyeződés hab formájában, ezt salaknak nevezték, feljött a felszínre, és az ércműves lefölözte. Ezt mindaddig türelmesen folytatta, míg semmi szennyeződés nem maradt az ezüstben. A tisztaság végső próbája az volt, amikor az ércműves belepillantva az ezüstbe, torzulás nélkül látta saját arcát tükröződni. Ekkor tudta meg, hogy minden salak eltűnt.

Isten épp így próbál meg bennünket - de a kohó, amit ehhez használ a szenvedés. Minél forróbb a kemence, annál gyorsabban felszínre jönnek a szennyeződések. Isten óvatosan és türelmesen fölözi le ezeket láthatatlan szűrőjével a Szent Szellemmel. Addig folytatja ezt az eljárást, amíg el nem tűnik az összes szennyeződés, és meglátja saját ábrázatát visszatükröződni az életünkben. Ekkor tudja, hogy a tisztítás folyamat sikeres volt, és kivesz minket a kemencéből.

"Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemencéjében." (Ésa 48:10)

A HIT MEGVALLÁSA:

Uram, nem azt kérem, hogy megmeneküljek a próbától, hanem hogy adj kegyelmet a kitartásra, míg elégedett nem leszel az életemmel.

 

A MAGÁNYOS REMÉNYSÉGE

Isten családba helyezi a magányost,

foglyokat énekléssel vezeti ki,

csak az engedetlenek lakoznak napégette helyen.      Zsolt 68:7

Nagyon szomorú állapot magányosnak lenni. Mégis a mai világban magányos emberek milliói élnek. Habár a föld túlnépesedett, és népessége gyorsan növekszik, sok ember él nagyvárosban, a nagyvárosok mégis tele vannak magányos emberekkel.

Lehetünk magányosak embertömegben. Lehetünk magányosak egy nagyvárosban is. Igazából ez a magány legrosszabb formája - mikor körül vagyunk ugyan véve emberekkel, mégis láthatatlan akadály választ el tőlük, amelyet nem tudsz hogyan áttörni.

A magány nem Isten terve az ember életében. Isten az örökkévalóságtól fogva Atya. Minden Atyaság forrása - a családokban - a mennyekben és a Földön, Isten. (Ef 3:14-15) Rögtön az emberi történelem kezdetén, társat adott az első embernek, mert azt mondta, nem jó az embernek egyedül lenni.

Ez Isten hozzáállása. Ki akar bennünket emelni a magányból, és beültetni Isten családjába. Nővéreket és fivéreket akar nekünk adni, akikkel osztozhatunk az Ő szeretetében.

Lehetnek különleges akadályok az életedben - akár a bűn vagy a körülmények -, amik fogvatartanak a magány börtönében. De ha így volna is, Isten kész arra, hogy megszabadítson, és énekléssel vezessen ki.

Csak egy valaki van, akit nem tud a magányból kimenteni: az engedetlen. Az ilyen embernek továbbra is "napégette helyen" kell laknia. Az engedetlenség olyan akadály, amit az ember saját akaratából emel. és ő az egyetlen, aki le tudja rombolni. Amíg meg nem teszi, el lesz zárva mind az Istennel, mind az emberekkel való közösségtől.

A HIT MEGVALLÁSA:

Uram, ha az engedetlenség tesz engem magányos emberré, segíts, hogy le tudjam rontani ezt az akadályt. 

 

ERŐ, AMI SOHA NEM FOGY EL

Ha elfogyatkozik is testem és szívem:

de szívemnek erje és az én részem

te vagy, oh Isten, midörökké!               Zsolt 73:26

Azok, akik hitben jának, folyamatosan feszültséget élnek át az élet két fajtája között. Az élet egyik fajtája látható és külső, a másik láthatatlan és örökkévaló. A külső elenyészik; nem állandó. De van valmi minden hívőben, ami örökkévaló - valami Istentől való, ami közvetlenül Hozzá kapcsol, valami, ami nem múlik el, nem tűnik el.

Pál saját tapasztalataiból írja erről a feszültségről: "Azért nem veszítjük el a szívünket, sőt, ha a mi külsőemberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra megújul ... mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." ( 2 Kor 4:16; 18) Ezek a szavak mindig első feleségemre, Lydiára emlékeztetnek. Élete vége felé szívgyengeségtől szenvedett, bár bámultra méltóan erős és tevékeny asszony volt a földön töltött idejének szinte utolsó hetéig. Időnként érezte, hogy szíve a testében elgyengül, de ilyenkor mindig azt mondta: "Ha elfogyatkozik is testem és szívem, de szívemnek ereje és az én részem te vagy, oh Isten, mindörökké." Megtanultam tőle, hogy nem szabad engednünk, hogy a külső uralkodjon a belső fölött. Istennek felajánlott életünkben van egy belső erőforrás, ammi nincs alávetve fizikai testünk gyengeségeinek és ingadozásainak.

Végül Isten hatalmas győzelemben szólította haza Lydiát ötven év aktív és termékeny keresztény szolgálat után. Olyan élet bizonyságát hagyta maga mögött, ami a belsőnek a külsővel szembeni elsőbbségét demonstrálta. Megtanulta, hogyan tartsa meg belső lénye és Isten, az erő igazi forrása közt a kapcsolatot.

A HIT MEGVALLÁSA:

Isten, segíts úgy élnem, hogy az ideig való soha ne uralkodjék az örökkévalón.

 

HONVÁGY

Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem

az Úrnak tornácai után;

szívem és testem kiáltanak az élő Isten felé.

A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának,

ahhová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál,

oh seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!

Boldogok, akik lakoznak a te házadban,

dicsérhetnek téged szüntelen! Szela!      Zsolt 84:3-5

Minden emberi lélek otthonra vágyik. Az otthontalan ember boldogtalan - gyakorlatilag elveszett ember. A zsoltáros gyötrődésében felkiált: "Uram, a veréb is talál házat,a fecske is fészket magának. Nekem is kell otthon!"

A zsoltáros által említett veréb és fecske minden elveszett, összezavarodott ember számára példa. Iste oltáránál van az a hely, amit otthonul választottak. Ez az a hely, ahol végül minden emberi lélek otthonra talál. Iste részéről az oltár a bűnért való kiengesztelést és a megbékélést jelképezi. Az ember részéről az önátadást és elkötelezettséget. Itt van a lélek otthona, ahol igazi nyugalmat és békességet talál.

Glasgow nagyvárosában, Sküciában, van egy "Kerszt" néven ismert közlekedési csomópont. Egy nap egy magas, brit "Bobby" egy kisfiút talált a körzetében, könnyek között ülve a jádaszegélyen.

- Eltévedtem - mondta a rendőrnek -, nem találok haza.

- El kell vigyelek a rendőrségre - mondta a rendőr, és kézenfogva elindult a kisfiúval. Mikor odaértek a "Kereszt"-hez a kisfiú egy pillanatra körbenézett, és felkiáltott: "Innen tudom az utat!" Eleresztette a rendőr kezét, és magabiztosan szaladni kezdett hazafelé.

Így van az emberi lélek is, mikor a Kereszthez ér. Onnan már haza tud találni.

A HIT MEGVALLÁSA:

Uram, a Te régi szolgádhoz hasonlóan, nekem is honvágyam van. Segíts nekem, hogy megtaláljam helyemet a Te oltárodnál. 

 

TELJES SZÍV

Taníts engem a te utadra oh, Uram,

és én a te igazságodban fogok járni

adj nekem osztatlan szívet, hogy félhessem nevedet

Dicsérlek téged Uram, Istenem,

teljes szívemből...                               Zsolt 86:11-12

Igazán vágyunk arra, hogy sikeresen járjunk Istennel? Akkor alapos figyelmet kell szentelnünk Dávid szavainak, mert két lényeges feltételre világít rá.

Először, Dávid kijelenti, hogy szükségünk van tanításra, ami egyedül Istentől jöhet: "Taníts engem a te utadra oh, Uram, és én a te igazságodban fogok járni." Magunkra hagyva sem felismerni, sem alkalmazni nem tudnánk Isten igazságát. Nem tudunk Isten útján járni, hacsak Ő maga, az Ő kegyelméből, nem tanít meg bennünket erre az útra.

Másodszor, Dávid megvilágítja, hogy a szívnek milyen viszonyulása szükséges ahhoz, hogy be tudjuk fogadni és alkalmazni tudjuk Isten tanítását. A 11. versben azt mondja: "adj nekem osztatlan szívet", és a 12. versben így folytatja: "dicsérlek teljes szívemből". Kétszer is hangsúlyozza a szív reakcióját:"Osztatlan szívet ... teljes szívemből..."

Ez a központi kérdés: osztatlan-e a szívünk. Nem lehet Istennel ellentétes elkötelezettségünk, nem lehet más választásunk. Minden forrásunknak Istenben kell lennie; minden várakozásunkkal Felé kell fordulnunk.

Úgy találtam, hogy a hívő életben minél tovább járunk Isteben, annál kevesebb válesztásunk van. Az út egyre keskenyebb és keskenyebb. Végül azok futják meg a pályát, akiket mindenben csak Isten tud megelégíteni. Nem Isten és még valami; csak Isten egyedül. A szívünk akkor osztatlan, ha nem nézelődünk mindenfelé, hanem kizárólag Istenre, hogy megelégedésünk, békességünk, életünk forrása Ő legyen.

A HIT MEGVALLÁSA:

Uram, megtagadok a szívem megosztottságából fakadó minden követelést, amely ellenkezik a Hozzád való hűségemmel. 

 

OTTHON AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN

Minekelőtte hegyek születtek

vagy életre hívtad a földet és a világot,

öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

Mert ezer esztendő annyi előtted,

mint a tegnapi nap, amely elmúlt,

és mint egy őrjárásnyi idő éjjel.             Zsolt 90:2; 4

Van különbség az idő és az örökkévalóság közt - nem pusztán tartamában, hanem minőségében. A hegyek születtek. A föld és a világ előállt. Mindez múlt időben van. De mikor a zsoltáros Istenhez fordul, ezt mondja: "öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten." Nem "Te voltál Isten", hanem "Te vagy Isten". Istenben minden találkozik, a múlt, jelen, jövő. Ő van, volt és eljövendő. (Jel 1:4)

Isten nem az időben él, Isten az örökkévalóságban létezik. Az örökkévalóság nem pusztán egy nagyon hosszú időszakasz, hanem a létezésnek más formája. Valami egy másik világból, valami magasabbrendű mint az idő. Istenről mindig úgy beszélünk: "Te vagy." Az Ő valódi neveVAGYOK. ( 2Móz 3:17)

Az örökkévalóság nyugalmából és magasságaiból szemléli Isten az időt. Ebből a nézőpontból ezer év Istennél olyan, mint az elmúlt nap vagy egy őrjárásnyi idő éjjel. Az éjszakát a bibliai időkben négy, háromórányi őrváltásra osztották. Tehát ezer év olyan Istennél, mintha a mi tapasztalataink szerint három óra telt volna el.

Isten mindannyiunkat hív arra, hogy személyesen megismerjük Őt, hogy ajtót nyisson előttünk az időből az örökkévalóságba, fizikai létünk még időhatárok által korlátozza, de szellemünk megtalálja igazi lakhelyét az örökkévalóságban.

"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (Ján 17:3)

A HIT MEGVALLÁSA:

Uram, adj kérlek otthont szellememnek az örökkévalóságban, hogy kiszabaduljon az idő börtönéből.   

 

A HELYES SORREND FELÁLLÍTÁSA

Taníts minket helyesen számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.                                                                                       Zsolt 90:12

Mit jelent - "helyesen számlálni napjainkat"? Hadd tegyek fel még egy kérdést: Mi a legnehezebben kezelhető dolog az életedben - amiből a leggyakrabban kifogysz? Sok ember valószínűleg arra a válaszra hajlana, hogy a pénz. De tapasztalataim szerint van valmi, ami sokkal nehezebben kezelhető - valami, aminek sokkal gyakrabban híjával vagyok. Az Idő! Számomra az idő a legnehezebben kezelhető dolog. Emiatt az idővel való gazdálkodás önfegyelmünknek és keresztény elkötelezettségünk hitelességének elsődleges mércéje.

Ezért szívemből tudom visszhangozni a zsoltárosnak ezt az imáját: "Taníts engem helyesen számlálni napjaimat". Ez gyakorlatilag azt jelenti: Taníts engem, hogy az ügyeimet helyes fontossági sorrendbe állítsam. Taníts engem, hogy elegendő időt szánjak azokra a dolgokra, amik jobban számítanak. Csak így nyerhetek bölcs szívet.

Végső soron időbeosztásunk mutatja azokat a valódi értékeket, amik irányítják életünket. Ha nem adunk elsőbbséget az igazán fontos dolgoknak - ilyen például az imádkozás és bibliaolvasás -, az egész életünk rendje felborul. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy mentegetőzzünk: "Nem volt elég időm." De az igazság inkább az, hogy "Nem jól használtam ki az időmet."

Mielőtt túl késő lenne, csatlakozz hozzám ebben az imában. Taníts minket helyesen számlálni napjainkat.

 A HIT MEGVALLÁSA:

Uram, leteszem Eléd az életemet, mint egy üres lapot, és kérlek, hogy Szellemed által jegyezd le számomra a Te fontossági sorrendedet.

 

PLÁNTÁK ISTEN HÁZÁBAN

Az igaz virágzik, mint a pálmafa,

növekedik, mint a cédrus a Libánonon.

Plánták ők az Úrnak házában:

a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak.

Még a vén korban is gyümölcsöznek:

frissek és zöldek maradnak

Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr,

az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!     Zsolt 92:13-16

Ez a rész két fához hasonlítja a valóban igaz embert: a pálmafához és a cédrushoz. A pálmafa lényege, hogy egyenesen és magasra nő, és gyümölcsei koronaformán helyezkednek el a fa tetején. Minél hosszabb ideig él, annál magasabbra nő, és a gyümölcsei annál mutatósabbak. A cédrus viszont a fák királya, a legnemesebb, legfenségesebb. Ilyen az érett korú igaz ember.

Az igazságnak ez a két képe azonban csak azokra illik, akik "plánták ... az Úrnak házában". A "plánta" szó fontos. Itt tartós elkötelezettségről van szó. Valaki így tette közérthetőbbé ezt az imát: Uram, segíts; hogy ott virágozzam, ahova ültettél.

Sajnos, vannak olyan keresztények, akik nem akarják, hogy elültessék őket. Állandóan elfoglaltak, de sohasem igazán elkötelezettek. Soha nem eresztenek gyökeret, így soha nem is hoznak gyümölcsöt. Csak azok hoznak maradandó gyümölcsöt, akik hagyják magukat elültetni. Ezek azok, akik öregkorban is folyamatosan gyümölcsöznek. Ők látható bizonyságai lesznek Isten hűségének. Az egész életük hirdeti: "hogy igazságos az Úr ... és, hogy nincsen hamisság benne."

Ha meg akarod érteni az Úr természetét, nézd meg egy érett korú igaz ember életét, és látni fogod benne az Úr hűségének visszatükröződését. 

A HIT MEGVALLÁSA.

Megvetem az ideig valók csillogását, és hajlandó vagyok olyan elkötelezettségre, amely maradandó gyümölcsöt terem. 

 

BOLDOG FENYÍTÉK

Boldog ember az, akit te megfeddesz Uram,

és akit megtanítasz a te törvényedre;

Biztosítod számára a megkönnyebbülést a nehézségek napjaiban,

míg megásták a vermet a hitetlennek.                    Zsolt 94:12-13 

Isten az első és a legnagyobb, minden oktatásügyi pszichológus közt. Hosszú évekig egy tanárképző főiskola vezetője voltam. Akkori megfigyeléseim alapján újjáértékeltem az Írás tanítással kapcsolatos pszichológiai alapelveit. A zsoltáros itt az Úr Tanítása elé helyezi az Ő feddését, és ezzel  egy fontos alapelvet fektet le: Feddés nélkül nincs igazi tanítás.

Sok mai oktatási rendszernek ez az általános hibája: száműzték a fenyítést, és ezzel a tanítás megszűnt. Saját tapasztalatból tudom, hogy ha a tanár nem gyakorolja a fenyítést, tanítani sem tud igazán. Isten azonban bölcsebb ennél. Soha nem próbálja tanítani aazokat, akik visszautasítják az Ő fenyítését.

A zsoltáros a továbbiakban csodálatos jutalmat helyez kilátásba annak, aki bemegy Isten fenyítéke alá, és elfogadja a tanítását: "Biztosítod számára a megkönnyebbülést a nehézségek napjaiban, míg megásták a vermet a hitetlennek." A történelem titkosmenetében Isten vermet ás a gonosznak; előkészíti az ítélet és a büntetés idejét. De elkötelezte magát, hogy megőrzi azokat, akik alávetették magukat a fenyítékének és tanításának.

Így két lehetőséggel állunk szemben: most kerülünk Isten fenyítéke alá, és megmenekülünk az Ő ítéletétől; vagy visszautasítjuk a fenyítéket, és a jövőben ítél meg minket.

A HIT MEGVALLÁSA:

Boldogan alávetem magam a Te fenyítékednek, most, Uram, és bízom abban, hogy az elkövetkezendő nehézségek idején megőrzöl.

 

MIKOR A LÁBAM MEGCSÚSZIK

Mikor azt mondtam: Az én lábam megcsúszik:

a te szereteted, Uram, megtámogatott engem.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: 

a te vigasztalásaid megvidámították az én 

lelkemet.                                                       Zsolt 94:18-19

Ebből a szempontból különösen vonzó számomra a Biblia Istenképe: Ő olyan megértő. Ismeri a gyengeségeinket, de nem utasít el ezek miatt. Nem kívánja tőlünk, hogy előtte vagy a világ előtt erősnek mutassuk magunkat, ha ennek nincs valóságos alapja. Annyit kér csak, hogy őszintén engedjük át neki mindazt, amink van, függetlenül attól, hogy az mennyire szegényesnek tűnik. A többit kipótolja az Ő kegyelmével.

"Az én lábam megcsúszott" kiált fel a zsoltáros. Az esés szélén állt, és nem tudott magán segíteni. De abban a pillanatban, mikor elismerte, hogy bajban van, Isten a segítségére sietett: "A te szereteted, URAM, megtámogatott engem." Íme a mindannyiunk számára megszívlelendő minta. Mikor a lábad csúszni kezd, és már nem vagy ura a helyzetnek, Isten nem azt kéri, hogy próbálj segíteni magadon. Csak adj hangot szükségednek, és az Ő szeretete ott lesz, hogy támogasson és megtartson téged.

A következő versben a zsoltáros saját belső reakcióját tárja fel: "Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim, a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet." A legnagyobb aggodalmak között Isten hirtelen elárasztja lelkünket túlcsorduló örömmel. Valójában minél nagyobb nyomás alatt vagyunk, annál csodálatosabban tapasztaljuk meg Isten vigasztalását.

A 2 Kor 1: 8-9-ben Pál pont egy ilyen esetet ír le: "... felette igen nagy nyomás alatt voltunk úgy, hogy életünk felől is kétségben voltunk. Sőt valójában éreztük a szívünkben a halálos ítéletet, de ez azért történt, hogy ne magonkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat."

A HIT MEGVALLÁSA:

Mikor a lábam megcsúszik, segíts nekem, Istenem, hogy eszembe jusson: a Te szereteted ott van, hogy megtámagasson.

 

BEJUTÁS AZ IMÁDÁS ÁLTAL

Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak,

hangosan kiáltsunk a mi szabadításunk 

kősziklájának!

Menjünk elébe hálaadással,

magasztaljuk Őt zenével és énekkel.

Jöjjetek, hajoljunk meg az imádásban;

essünk térdre az Úr előtt, a  mi alkotónk előtt!

Ma, ha halljátok az Ő szavát.

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket....             Zsolt 95:1-2; 6; 7b-8

Csodálatos folyamatot látunk itt, amely Isten közvetlen jelenlétébe vezet. Hangos és ujjongó dicsérettel és hálaadással kezdődik: " ... örvendezzünk ... hangosan kiáltsunk ... " Isten bátorít bennünket, hogy szabadon fejezzük ki dicséretünket és hálaadásunkat. Mindannyiunknak szükségünk van erre a szellemi felszabadulásra.

Majd ahogy tovább haladunk, megváltozik viselkedésünk: "Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le az imádásban, essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!" A dicséret és a hálaadás vezet be bennünket az imádásba. Az imádás nem annyira kifejezési mód, mint inkább magatartás. Meghajlás, térdre esés - sőt, olykor arcra borulás Isten előtt. Lényünk minden része, személyiségünk minden területe benne van. Minden Istennek való teljes, fenntartás nélküli alárendeltségben egyesül.

Mikor az imádásnak ebbe az állapotába kerülünk, képesek vagyunk Isten hangjának közvetlen meghallására. Ezért folytatja így í zsoltáros: "Ma, ha halljátok az Ő szavát ..." Ez felemel minket az olyan cselekedetek fölé, mint például egy ima elmondása vagy a bibliaolvasás, akármilyen fontosak is ezek. Szellemünket közvetlen kapcsolatba hozza Istennel.

Az ösvény, amit itt a zsoltáros megmutat, a dicséreten és a hálaadáson keresztül visz be bennünket az imádásba és Isten előtti megnyugvásba. A gyönyörnek és a bőségnek olyan földjére juthatunk ezáltal, amit természetes gondolatokkal soha nem foghatunk fel, olyan földre, amit "szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek." ( 1Kor 2:9)

A HIT MEGVALLÁSA:

Vezess engem, Uram, ezen az ösvényen, amely a Te közvetlen jelenlétedbe vezet.

 

ÚJ ÉNEK

Énekeljetek az Úrnak új éneket;

énekelj az Úrnak, te egész föld!                 Zsolt 96:1

A Zsoltárok televan arra való buzdítással, hogy énekléssel dicsérjük Istent: Az itt idézett ige különleges kihívást tartalmaz. Az Úr új éneket kér tőlünk. Soha nem akarja, hogy dicséretünk idejétmúlttá vagy elcsépeltté váljon, vagy szertartássá és rutinná torzuljon. Hogyan lehetünk mindig készek új énekre?

Az Efézus 5:18-19-ben Pál megmutatja nekünk az utat: "teljesedjetek be Szent Szellemmel, beszélgetvén egymás között zsoltárokban és himnuszokban és szellemi énekekben, énekelvén és dallamokat készítvén szívetekben az Úrnak ... " Az a fajta dicséret, amit az Úr vár, és Pál leír, csak a Szent Szellemmel természetfeletti módon betöltött szívből jöhet. A Szent Szellemmel való betöltekezés nélkülözhetetlen előfeltétel.

A Szellem teljességéből háromféle dicséret fakad: zsoltárok, himnuszok (dicséretek), és szellemi énekek. A zsoltárok olyanok, mint amelyek már le vannak jegyezve az Írások ihletett szavaival. A dicséret kategóriájába tartoznak az Egyházban ismert nagyszerű énekek, amelyek kifejezik közös hitünket. De a szellemi énekek nincsenek előre megírva. Ezeket a Szent Szellem spontán adja. Tényleg "új" énekek.

Minden alkalommal amikor belépünk Isten jelenlétébe az imádásban, és kapunk egy villanásnyit az Ő kegyelméből és dicsőségéből úgy, ahogy azt addig soha nem tapasztaltuk, a Szent Szellem az új kijelentéshez illő új dicséretet ad nekünk.

Ez lehet saját vagy a Szellem által adott nyelven, mindig spontán válazsként Isten friss kijelentésére. Ilyenkor imádásunk olyan friss marad, mint Isten magáról feltárt kijelentése.

 AHIT MEGVALLÁSA:

Szent Szellem, adj nekem az Úr imádására olyan éneket, amelyek olyan frissek, mint az Ő kegyelme.

 

A CSÚCSPONTRA VÁRVA

Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld,

harsogjon a tenger és minden benne való!

Viduljon a mező és minden, ami rajta van;

örvend akkor az erdő minden fája is.

Az Úrnak orcája előtt, mert eljön,

mert eljön, hogy megítélje a földet.

Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az Ő hűségével. 

                                                                                       Zsolt 96:11-13

"Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak kijelentését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettett, nem a saát választásából ..." (Róm 8:19-20) Az ember, Teremtője elleni lázadásával, romlást és pusztulást hozott az egész körülötte lévő természetes világra. Mindaz, ami bukása által romba dőlt, csak megváltása által állítható helyre. Ez az a csúcspont, amit az egész természet vár. Maga az ember is túl gyakran téveszti ezt szem elől, de a természet várakozása egyre erősebb.

A zsoltáros a Szent Szellem által adott bepillantás segítségével tolmácsolja a körülötte levő természetes világ néma vágyakozását. Szellemében érzi a fojtott várakozást, mint mikor a koncertterem elcsendesedik, ahogy a karmester felemelt pálcával néz végig a zenekaron, hogy megbizonyosodjon, minden zenész készen áll az első hangra. A Menny fent, a Föld lent, a tengerek, mezők és fák mind az Úr eljövetelére várnak, hogy helyreállítsa, ami elveszett az ember bukása által. És abban a pillanatban, mint a zenekar a karmesteri pálca meglendülése után, a dicséret és ujjongás szimfóniájában törnek ki. Na és mi a helyzet velünk? Mi is észen állunk a nagy csúcspontra, mint a természet? Adja Isten, hogy te meg én még várakozóbbak és izgatottabbak legyünk, mint a fák, a mezők, a tengerek és a menny!

A HIT MEGVALLÁSA:

Uram, tarts engem a Szent Szellem által folyamatosan a jöveteled miatti izgatott várakozásban.

 

A DICSÉRET KAPUI

Menjetek be az Őkapuin hálaadássál,

tornácaiba dicséretekkel;

adjatok hálákat néki, áldjátok az Ő nevét!

Mert jó az Úr, örökkévaló az Ő szeretete,

és nemzedékről nemzedékre való az Ő hűsége!             Zsolt 100:4

Mennyire fontos mindannyiunk számára, hogy ismerjük az Isten jelenlétébe vezető utat! Hogyan léphetünk be a kapuin? Hogyan jutunk be a tornácaiba? A zsoltáros megmutatja az utat, amit Isten rendelt: A kapuin hálaadással, a tornácaiba dicséretekkel jutunk be. Csak ha dicsérettel és hálaadással jövünk Istenhez, akkor léphetünk be biztosan jelenlétébe.

Ésaiás próféta szerint Isten jelenléte olyan az Ő népe között, mint egy város, amiről ezt mondja: "A Szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicséretet" (Ésa 60:18) A Szabadulás falai közé csak a dicséret kapui vezetnek. Ha nem tanulunk meg dicsérettel közeledni Isten felé, nem lesz bejárásunk az Ő jelenlétébe.

Ha szembekerülünk ezzel az elvárással, nagy a kísértés, hogy látva a helyzetet, amiben vagyunk, megkérdezzük: "De miért kell Istennek hálát adnom? Miért kéne Őt dicsérnem?" Lehet, hogy a közvetlen környezetedben semmi nem ad okot hálaadásra vagy a dicséretre. Épp az ilyen helyzetre nyújt segítséget a zsoltáros. Háromolyan okot sorol fel a dicséretre és a hálaadásra, ami független a körülményektől: először, az Úr jó; másodszor, az Ő szeretete örökkévaló; harmadszor, nemzedékről nemzedékre megmarad az Ő hűsége. Mindhárom örök, változatlan tény. Ha igazán hiszünk bennük, akkor nincs más választásunk, mint dicsérni értük Istent - folyamatosan.

A HIT MEGVALLÁSA:

Hiszek Isten változatlan jóságában, szeretetében és hűségében, és soha nem szűnök meg Őt dicsérni ezek miatt.

 

 A KIJELÖLT NAP

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék;

magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

De te, Uram, trónolva ülsz örökké

és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

Te felkelsz, és könyörülni fogsz a Sionon!

Mert ideje, hogy kegyelmet mutassál iránta,

mert eljött a kijelölt nap.

Mivelhogy az Úr meg fogja építeni a Siont,

megláttatja magát az Ő dicsőségében.                        Zsolt 102:12-14; 17

Íme, egy mélységesen letört és magányos ember képe. Úgy érzi, hogy élete hanyatlik, mint a megnyúlt árnyék, és már csak nagyon kis ideje van hátra. Azt mondja: "... mint a fű, megszáradtam." Tudsz vele azonosulni néhány személyes tapasztalatod alapján? Te hogyan reagálnál?

Az itt ábrázolt ember helyesen reagált. Levette tekintetét magáról és a saját körülményeiről. Hit által felemelte tekintetét az Úrra,  az Ő trónjára. Rájött, hogy az Úr nem változik a mi körülményeinkkel együtt. Ő mindig a trónján van. Soha nem köszön le.

Ebből a szemléletváltásból származik a prófétikus kijelentés: Az Úr kijelölte napját, amikor megkönyörül népén, és helyreállítja őket az Ő kegyelméből. Az itt "kijelölt nap"-nak fordított héber szót eredetileg az izraeli naptár állandó vallási ünnepeinek jelölésére használták - mint például a Páska, Pünkösd és Sátoros ünnep. Ugyanígy Isten prófétikus naptárában van az emberi történelemnek egy előre meghatározott speciális idöszaka Sion helyreállítására.

Ma abban a különleges kiváltságban van részünk, hogy pont abban az időben élünk, amit a zsoltáros előre látott. Mennyivel jobban kell hát értékelnünk, mint ahogy ő tette! Fordítsuk el tekintetünket a problémáinkról és gondjainkról. Nézzünk fel az Úrra, az Ő trónjára, és vegyük észre, hogy újjáépíti Siont, és készül megjelenni az Ő dicsőségében.

 AHIT MEGVALLÁSA

Hit által látlak Uram a trónodon, és tudom, hogy kész vagy kegyelmet adni nekem.

 

DICSÉRETRE TEREMTVE

Mikor az Úr megépíti a Siont, 

meg fog jelenni dicsőségben

Oda fog fordulni a gyámoltalanok imáihoz,

és nem utálja meg azoknak imádságát.

Ez meg lesz írva a következő nemzedéknek

és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.          Zsolt 102:17-19

A zsoltáros rámutat egy fontos jelre, ami közvetlenül megelőzi a z Úr visszajövetelét. "Mikor az Úr felépíti Siont, megjelenik az Ő dicsőségében." Sion helyreállításának meg kell előznie és elő kell készítenie az Úr dicsőséges visszajövetelét. Pontosan ennek beteljesedését látjuk ma. Az Úr helyreállítja és újjáépíti Izrael népét. Hasonló módon állítja helyre és építi újjá a Keresztény Egyházat. Ez is egy bizonyíték a sok közül, hogy az Úr kész megjelenni az Ő dicsőségében.

Ugyanebben az időszakban a zsoltáros szerint az Úr meg fogja hallgatni a gyámoltalanok imádságát. Isten népe mindezideig kiáltott Hozzá, és gyakran kiáltásaik megválaszolatlannak tűntek. De jön egy nap, mikor imáik milliói és milliói kapnak választ rövid idő alatt, Isten egyszeri, végső beavatkozása által , amely az Úr Jézus Krisztus személyes visszajövetele.

A zsoltáros ezt az időszakot egy egyedülálló generáció korszakának is nevezi, mikor egy nép arra lesz teremtve, hohgy dicsérje az Urat. Ezzel ismét rámutat valamire, ami a szemeink előtt zajlik: a dicséret helyreállítására. Isten népe évszázadokon keresztül olyan erőtlenül dicsérte Őt, hogy az Úr végül népet teremtett erre a speciális célra.

Logikus a dolgok sorrendje. Ha egyszer megértjük, mit cselekszik Isten az Ő népéért ezekben a napokban, szívünk elkerülhetetlenül kegyelemért kiált, hogy olyan dicsérettel válaszolhassunk, amilyen Őt megilleti.

A HIT MEGVALLÁSA:

Uram, hadd legyek annak a generációnak a tagja, akik dicsérettel üdvözlik a visszatérésedet.

 

MÉRTÉK NÉLKÜLI SZERETET

Mert amilyen magas az ég a földtől,

olyan nagy az Ő szeretete az Őt félők iránt.

Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól,

olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.                    Zsolt103:11-12

Dávid sem csillagász, sem földrajztudós nem volt, hanem minden bizonnyal a Szent Szellem inspirálta. Valamilyen mértékegységet keresve arra, hogy kifefjezze Isten szeretetének nagyságát, az egek magasságához hasonlítja azt. Ma jobb helyzetben vagyunk, hogy megértsük ezeknek a szavaknak a jelentőségét mint DÁvid, mikor lejegyezte azokat. Csillagászok a galaxisok megszámlálhatatlan millióiról beszélnek, sokkal nagyobbakról, mit a mi naprendszerünk. Olyan tényeket tárnak fel, hogy nincs az az emberi intellektus, ami maradéktalanul képes lenne azokat felfogni. Ugyanez a helyzet Isten szeretetével. Azontúl és afelett, amit a véges értelmünk feldolgozhatna, határtalan kiterjedése marad, amia a képzelőerőnket meghaladja.

Dávid azzal a képpel folytatja, hogyan bánik Isten a bűneinkkel: "Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messzire veti el tőlünk a mi vétkeinket." Mennyire hálásnak kell lennünk, hogy Dávid nem az észak és dél közti távolságot használta mértékül! Ez ugyanis véges, mérhető távolság, de a kelt - nyugat távoldága végtelen. Nem számít, milyen messze jutnk keletre, mindig lesz előttünk annyi távolság nyugatig, mint mikor elindultunk. Ha irányt váltunk és nyugatra indulunk, ugyanaz a helyzet.

Így bánik Isten a bűneinkkkel, ha egysze már megbocsátott nekünk. Olyan messzeveti el tőlünk, hogy többé a közelébe se tudunk kerülni. Milyen bolondság lenne részünkről, ha aggódnánk vagy kárhoztatnánk magunkat amiatt, amit Isten maga tett elérhetetlenné számunkra.

A HIT MEGVALLÁSA:

Elfogadom Iste szeretetét annak végtelenségében, és az Ő bűnbocsánatát annak teljességében.

 

ISTEN IGÉRETE ÁLTAL MEGPRÓBÁLVA

Elküldött (Isten) előttük egy férfiút,

Józsefet, aki rabul adatott vala el;

A lábait békóba szorították,

Ő maga vasban járt vala,

Mindetideig, amíg szava beteljesedett.

Az Úr beszéde megpróbálta őt.                               Zsolt 105:17-19 NASB 

 József élete nagy ígérettel kezdődött. Kora ifjúságában, kapott at Úrtól egy álmot, ami előre megmutatta, hogy igen tekimtélyes pozícióba fog emelkedni. Uralkodni fog a testvérei felett, sőt apja és anyja is eljönnek, és meghajolnak előtte. Mi történt ezután? Pont az ellentéte annak, amit Isten megígért. Bátyjai elárulták, és eladták Egyiptomba rabszolgának. Ott, mivel hűséges volt egyiptomi urához, börtönben  végezte, vasbéklyóba láncolva.

Hogyan reagált József erre a helyzetre? Azt mondta magának: "Minden tönkrement, az Úr ígérete soha sem fog beteljesedni"? Nem, nem hiszem, hogy ezt tette. József egy próbán ment keresztül. "Mindazideig, míg szava beteljesedett, az Út beszéde megpróbálta őt."

 Mikor az Úr ígéretet tesz nekünk, beteljesedésének pontos ideje van. Közben gyakran megesik, hogy Isten ígéretével merőben ellentétes események sorozata történik meg. Ilyenkor azt kell tennünk, amit József tett. Ragaszkodnunk kell az ígérethez, és nem szabad megkísértetnünk olyan gondolatoktól, hogy Isten becsapott vagy elfelejtette volna. Isten ígérete megpróbál bennünket, hogyan viselkedünk a legsötétebb órában. Ha kiálltuk a próbát, és Isten időpontja elérkezett, az ígéret be fog számunkra teljesedni, ahogy József számára is beteljesedett.

A HIT MEGVALLÁSA:

Elfogadom Isten próbáját, mint az ígéret beteljesedésének előzményét.

 

A MEGVÁLTÁS CSODÁJA

És kihozá őket ezüsttel és arannyal,

és nemzetségeikben nem volt beteges.           Zsolt 105:37

A zsoltáros itt Izraelnek Egyiptomból való szabadulását írja le, amely Mózes idejében történt. A Szent Szellem inspirációja által a kivonulás két vonatkozására koncentrál: az anyagira és a fizikaira. Anyagilag: az emberk meg voltak rakodva "ezüsttel és arannyal". Fizikailag: "nemzetségeikben nem volt beteges". Három millió emberből egy sem volt erőtlen vagy gyenge, aki ne tudta volna megtenni a hosszú sivatagi utat, ami előttük állt

Csak huszonnégy órával korábban ugyanezek az emberek megvetett rabszolgák voltak, évszázados szegénységbe és elnyomásba süllyedve. Mi hozta ezt a drámai változást? Egyetlen dolog: a Páskabárány. Ahogy felkenték vérét az ajtókra, és ették a húsát, személyiségük és helyzetük teljesen megváltozott. Szegénységük gazdagsággá lett, és erőtlenségük erővé. Egy megfélemlített, gyülevész népség szép rendben mentelő hadsereggé változott.

Ilyen Isten megváltásának teljessége. Nemcsak a lelkünkről gondoskodik. Kiterjed az anyagi és fizikai területekre is. Személyiségünk minden területét, és életünk minden szükségét betölti.

Izraelnek a Páskabárány általi megváltása előremutat egy nagyobb megváltásra, amit Isten báránya, Jézus Krisztus hozott el. Pál emlékeztet minket, keresztényeket: "mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk." (I Kor 5:7) Krisztus áldozata mindarra kiterjed, amit a Páskabárány Egyiptomban elvégzett. Sőt, mi több, soha nem kell megismételni, és hatása örökkévaló.

 AHIT MEGVALLÁSA:

Adj nekem hitet Úr Jézus, hogy elfogadjam mindazt, amit megszereztél számomra az áldozatod által.

 

 AZ ÁRNYÉK ALATT

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket,

és tüzet, hogy világítson éjjel.                            Zsolt 105:39

Ez a rész azt mutaja be, hogyan vezette és védelmezte az Úr az ő népét, Izraelt, negyven éves vándorlásuk során a Sinai sivatagban. Felhőt terjesztett ki, hogy befedezze őket nappal, éjjel pedig tüzet adott, hogy fényt és meleget árasszon rájuk. Úgy esett, hogy a II. Világháborúban katonaként én is tettem egy hét napon és éjszakán tartó utat ugyanabban a Sinai sivatagban.

Tanultam ott valamit, ami nagymértékben fokozta Isten bámulatraméltó ellátása iránti elismerésemet. Napközben a sivatag nagyon forró, éjszaka viszont rendkívül hideg. 

Megértettem, hogy Isten mmilyen csodálatosan gondoskodott Izraelről. Nappal a felhő paizs volt, ami megvédte őket a napsugaraktól. De éjszaka tűzzé vált, ami fényt adott és a szükséges meleget. Így vezette Isten az ő népét negyven éven át a sivatagban.

Nekünk, keresztényeknek a felhő, ami Izraelt vezérelte, szemléletesen előrevetíti a Szent Szellem helyét életünkben. Pál azt mondja nekünk: "mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai." (Róm 8:14) Ahogy Isten a felhővel vezette Izraelt a sivatagban, úgy vezet most bennünket ebben a világban a Szent Szellem által. Ami a felhő volt Izraelnek, az a Szent Szellem nekünk. A forróság idején beárnyékol bennünket. A sötétségben fényt ad. Mikor minden kihűl körülöttünk, természetfölötti melegséget áraszt. Az Ő jelenléte mindenkor kiegyenlítetté teszi környezetünket. Mindezt az a név foglalja össze, ahogy Jézus a tanítványoknaak nevezte a Szent Szellemet: a Vigasztaló

A HIT MEGVALLÁSA:

Segíts Uram, hogy folyamatosan vezessen, és árnyékba rejtsen a Te Szent Szellemed.

 

ISTEN A KŐSZIKLÁBAN

Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki,

folyóként futott a sivatagon.                                       Zsolt 1105:41

Ez egy kép arról, hogy látta el Isten az Ő népét, Izraelt, negyven éves vándorlásuk során a sivatagban. Száraz és puszta föld volt, folyók, patakok, tavaak nélkül, ahol szinte egyáltalán nem volt víz. Isten mégis bőségesen ellátta őket vízzel. Nagyon szokatlan módon fakasztott vizet: egy kősziklából. Ha látsz egy sziklát a sivatagban, ahogy én is számtalanszor láttam, keménynek és merevnek tűnik. Mi jó származhat belőle?

A kőszikla képében azonban tudjuk, hogy Isten maga volt a néppel; "mert ittak a szellemi kősziklából, amely követi vala őket: e kőszikla pedig a Krisztus volt." (1 Kor 10:4) Isten maga volt a kőszikla, és belőle fakadt népének bőséges ellátása.

Fontos az is, hogy Izrael tudta, hogyan közelítsen a kősziklához. Egyik alkalommal Mózesnek rá kellett súlytania. Máskor szólnia kellett hozzá. Minden alkalommal, mikor hitben, engedelmesen közeledett, a látszólag puszta és barátságtalan kősziklából bőségesen fakadt fel a víz, és áradt, mint egy folyó a sivatagban.

Gyakran így van a mi életünkben is. A pusztaság közepén találjuk magunkat, mikor úgy tűnik nincs ellátás.  Bár Isten ott van. Ott van egy szikla képében - ami keménynek és merevnek tűnik, amitől hajlamosak lennénk el is fordulni. De mikor felismerjük benne Istent, és hitben és engedelmesen közeledünk, akkor a kőszikla ellátásunk forrásává válik.

A HIT MEGVALLÁSA:

Taníts Uram, hogy felismerjelek a kősziklában, és helyesen közeledjek Hozzád.

 

 IMÁK, AMELYEKET NEM KELLENE ELMONDANUNK

Hirtelen elfeledék cselekedeteit;

nem várák az Ő tanácsát4

Epekedés epeszté őket a pusztában,

és próbára tevék Istent a sivatagon.

És megadá nékik, amit kívántak;

és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.                         Zsolt 106:13-15

Isten megszabadította Izraelt Egyiptomból. Döbbenetes csodákat tett az érdekükben. Ellátta őket egész sivatagi vándorlásuk alatt. Nem volt olyan szükségük, amit be ne töltött volna. De Izrael elkövetett két tragikus hibát. Az egyik a feledékenység volt: "Hirtelen elfeledték cselekedeteit." A másik a türelmetlenség: "Nem várták az ő tanácsát."

Isten a mannáról, a mennyei kenyérről gondoskodott táplálékul, amely teljesen megfelelő volt Izrael számára. A nép mégis megvetette a természetfölötti ellátást. Átengedték magukat féktelen étvágyuknak, és húst követeltek helyette. Erre Isten szelet küldött, hogy sodorjon annyi fürjet a táborukba, míg térdig nem járnak benne. Majd ahogy a nép lakmározni kezdett a fürjekből, sokan megbetegedtek és meghaltak. Ezt így kommentá%

Oldal: D. P.: Dallamok... 2.
JUHKAPU - © 2008 - 2024 - juhkapu.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat