JUHKAPU

Csak annyit mondj: Igen!

‘És Mária azt mondta: Íme, én az Úr szolgája vagyok. Legyen velem a te szavad szerint. És az angyal eltávozott tőle.”
Lukács 1, 38
Költséges lehet igent mondani Isten ígéreteire. Mária is tudta, hogy ára lesz. A magam részéről azt hiszem, hogy mondhatott volna nemet is. Mondhatott volna valami ilyesmit: Félelmetes vagy. Gyönyörű vagy. De megijesztesz engem. Kérlek, szűz vagyok még. Nem akarom ezt. Keress valaki mást.
Legyűrhette volna a szégyen és a nevetségessé válás lehetősége, vagy azé, hogy elveszti a jegyességét.
Sokan közülünk végül ilyesféle félelmekkel felelünk Istennek.
Isten megnyilvánuló jelenlétében mélységes érzelmekkel lelkesedhetünk, fennkölt ígéreteket fogadhatunk, de mi történik azután?
Mikor a Szent Szellem beárnyékolta Máriát, az élete végérvényesen megváltozott. Életét végigkísérő nehézségeket kellett elfogadnia. Hiszem, hogy Isten még mindig keresi azokat, akik minden költséget állni fognak, hogy az ígéreteket a beteljesülésükig vigyék. Keres egy gyülekezetet, egy népet, imádókat, aki nem törődnek a szégyennel, hogy kihúzzák-vonják őket, hogy kényelmetlen helyzetbe kerülnek, akik engedik, hogy az Úr mindezt
megtegye velük.
A terhesség súlytöbblettel, kellemetlenségekkel és kényelmetlenséggel jár. Mit mondasz majd, mikor Isten ígéreteinek hordozása deformálni kezd téged?
Azt fogod-e mondani: Isten, vedd el az ígéretet! Nem tudom tovább csinálni. Túl nehéz. Nem tudok tovább menni. Megterhelő! Add a sorsomat valaki másnak.
Vagy megadod magad azok között a radikális változások között, amit az ígéret hozott, mégha az mindent ki is nyújt és feszít benned egy új formára?
A világon az emberek gyakran elvetetik a babáikat, mert nem akarják meghozni azokat az áldozatokat, amelyeket a gyerekek igényelnek. Ezek az áldozatok túl nagy kényelmetlenségnek tűnnek nekik. Az ár túl nagynak látszik.
Az egyház néha ugyanezt tette az ígéretekkel, a próféciákkal és…..
Igent mondtunk imádáskor, mikor fel lettünk pezsdítve, aztán elvetéltük azt, amit Isten kért tőlünk, mikor a dolgokat kezdtük túl nehéznek vagy kényelmetlennek érezni.
Isten nem szereti az abortuszt! Összetöri a szívét, mert mikor véghez visszük, amit belénk helyezett, elveszett fiai és lányai- akiket terve szerint a mi letett életünkön keresztül akar elérni- haza tudnak jönni. Isten nagyon szereti az embereket kihozni a sötétségből. Nagyon szereti begyűjteni a haldoklókat, elveszetteket, betegeket és a megtörteket.
Isten keresi azokat, akik annyira a szerelmében vannak, hogy akkor is igent mondanak, mikor dédelgeti és magához vonja őket Isten, és akkor is, mikor áldozathozatal szúkséges.
Hiszem, hogy Mária, mikor beárnyékolta a Szent Szellem, el lett árasztva Isten szeretetével, ezt mondhatta magában:” Bár ez az egész nekem rettenetes fájdalmat fog okozni, bár a jóhíremet teljesen lerombolja majd, bár a völegényem valószínüleg nem fogja megérteni, és lehet, hogy a családom kitagad engem, én teljességre viszem az ígéretedet, Isten. Elviselem a szégyent, mert szeretlek. Hordozni fogom azt, amit csak belém helyeztél, a szeretet kedvéért. “
Mi volt Mária válasza egy látszólag lehetetlen ígéretre? Önátadás.
Az Úr bárkit használni tud, aki úgy felel Neki, ahogy Mária tette, aki azt mondta: “ Legyen velem a te szavad szerint.” Ő tud használni bárkit, akinek készséges a szíve. És hiszem, hogy bensőséges kapcsolatban Istennel, meg tudjuk találni az átadott szeretet helyét, ahol minden félelem elmúlik, egy helyet, ahol hajlandóvá válunk ekvégezni bármit, és elmenni bárhová, a szeretet miatt.
Ez az a hely az egyetlen ok, amiért oda megyek, ahová. A szeretet kedvéért megyek. Abszolút szerelemben vagyok Istennel. Ki vagyok tárva szeretete által. Egyszerűen csak valaki vagyok, aki arra kérte az Urat, hogy legyen vele az Ő szava szerint. Minden reggel, mikor felkelek, az első, amit kérek a Szent Szellemtöl, hogy ragadjon meg. Állandóan ezt imádkozom. Azt akarom, hogy teljesen birtokoljon engem. Nem tudom, hogyan kell bonyolult dolgokat imádkozni. 3n csak annyit mondok: Ragadn meg, Szent Szellem! Hadd szeressek úgy, mint Jézus ma. Hadd legyek a jóillata. Hadd legyek az élete. Hadd hordozzam, amit Te belém helyeztél ma. Szeretlek, Szent Szellem. Szeretlek, Jézus. Szeretlek, Papa Isten!”

Szeretni Jézust bármi áron

Több ízben éreztem az életemben, hogy a Szent Szellem beárnyékol en- gem. Az első alkalommal tizenhat éves koromban. Közép- Mississippiben, egy indián rezervátumban lévő baptista gyülekezetben találkoztam Jézussal. A rákövetkező éjjel megkeresztelkedtem a gyönyörű Szent Szellemben egy Pentecostal Holiness gyülekezetben.
Öt hónappal később éppen imádtam az Egyetlent, aki teljesen méltó erre. A Szent Szellem megérkezett, és újra éreztem, hogy beárnyékol. Az imádás alatt Isten tündöklő fénye szállt le, és én elragadtattam egy látomásban. Nem hallottam már a prédikációt vagy bármi mást magam körül. Ez a gyülekezet elképesztően hangos volt, de mikor az Úr jelenlétét éreztem leszállni rám, a rengeteg hang megszűnt. Megdermedtem, a kezeim fenn a levegőben, aztán Isten hallható hangját hallottam- életemben először és utoljára.
Úgy tűnt, Jézus beszél hozzám, megcsókolta a gyűrűsujjamat a bal kezemen, míg olaj folyt le a karomon. Hallottam, hogy azt mondja nekem: Hozzám jössz. Szolgálónak és misszionáriusnak rendeltelek Afrikába, Ázsiába és Angliába.
Ugyanebbe a testhelyzetbe ragadva maradtam három teljes órán át, az Úr előtt térdelve mozdulatlanul, elveszve a látomásban.
Azon a napon sorsom egy új szakaszát fedeztem fel. Mikor Isten nyomasztóan nehéz jelenléte felszállt, darabokra hullottam. Zokogtam és nevettem. Azóta is, több, mint három évtizede ezt a látomást kergetem. Semmi mást nem tettem. Arra mozdultam egyenesen előre, ahova Jézus küldött, mert Ő megsemmisített engem a szeretetével. Az a látogatás úgy megérintett engem, hogy azt mondtam Jézusnak, hogy nem érdekel, mibe kerül.
Elviseltem annak a szégyenét, hogy míg Kaliforniában, Laguna Beachben éltem, egy Pentecostal Holiness gyülekezet tagja voltam. Évekig nem hordtam nadrágot., és nem vágattam le a hajam, mert azt gondoltam, ez nem lenne szent. Abban az időben nem tudtam, hogy nem kell ilyen áldozatokat hoznom, hogy szent legyek- de így tanítottak, úgyhogy ezt tettem. Kész voltam hordozni az ígéretet, mindegy, mibe kerül nekem.
Azok az értékes, gyönyörű emberek a Pentecostal Holiness gyülekezetben megtanítottak engem, hogy örömmel viseljem a szégyent az evangéliumért, és kifizessem az árát. Örökké hálás leszek azért, hogy megtanítottak engem, hogy szeressem Jézust bármi áron.
Amikor éreztem, hogy az Úr beárnyékol engem, akkor belém plántált egy ígéretet. Azon a napon elkezdett növekedni bennem valami- egy elhívás és egy szolgálat. Bár húsz évig tartott, hogy eljussak Afrikába, már a legelső napon a látomás után elkezdtem kilépni a sorsom felé.
Mikor Isten elhívott engem, hogy szolgáljak, addig sosem láttam nőket prédikálni. Nem tudtam, hogy tudnak.Megkereszteltek és konfirmáltam egy formális gyülekezetben, ahol nem voltak női szolgálók. Sosem láttam vagy hallottam női szolgálatról. De én azt hallottam az Úrtól, hogy arra vagyok rendelve, hogy szolgáljak, úgyhogy a rákövetkező nap elkezdtem beszélni bárkinek, aki meghallgatott.
Nem vártam valakire, hogy meghívjon egy konferenciára vagy egy gyülekezetbe, hogy beszéljek. Akkoriban senki nem hívott meg tizenhat éves lányokat, hogy ilyesmit tegyenek, így Alzheimer-kóros betegeket találtam, hogy szolgáljak feléjük.Ők nem emlékeztem arra, hogy jöttem, és nem tudták, mikor mentem. Nem nézték az órájukat. Olyan hosszan tudtam feléjük szolgálni, amilyen hosszan csak vezetésem volt erre.
Drogfüggők felé is szolgáltam. Ott ültem velük és megosztottam velük a jó hírt, míg ők ki voltak ütve. Arra kértem Istent, hogy engedje, hogy kiöntsem rájuk az Ő szeretetét. És bár nekem azt mondták, a nők nem prédikálnak, senki sem próbálta azt mondani, hogy nem lehet szeretni és megszólítani a drogosokat.
Bementem a sötétségbe és bevittem Isten bennem lévő világosságát. Helyeket kerestem, ahol az emberek szomorúak, összetörtek, betegek, haldoklók és kétségbeesettek voltak. Ezt csinálom most már harminchét éve. Az ilyen fajta helyek azóta is a kedvenceim. Észrevettem, hogy az összetörtek és a haldoklók mindig éhesek. Mindig kétségbeesettek. Tudják, hogy szükségben vannak.

“Boldogok a szellemben szegények, mert övék a mennyeknek országa. “
Máté 5,3

Lehet, hogy néhányan közületek prófétikus szavakat hordoztok évek óta, és még sosem léptetek ki, mert túl költségesnek, túl bolondnak, vagy túl lehetetlennek tűnnek. Lehet, hogy nem érzed magad eléggé felkészültnek, vagy félsz, hogy valaki megtudja mit is érzel avval kapcsolatban, amit Isten mondott neked, hiszen aztán felelősségre vonhatnak, hogy Isten beszéde szerint cselekszel-e.
Talán az ígéretei olyan súlyos társadalmi stigmával járnak, hogy nem vagy biztos benne, hogy akarod-e hordozni azokat igazából.
Lehet, hogy túlzott ára van annak, amit Isten beléd helyezett, de ha akarod Őt, azt kell választanod, hogy kifizeted azt. Lehet, hogy egész zsáknyi ígéreted van, de mit fogsz tenni velük? El fogod-e viselni a lehetséges szégyent és teljességre viszed-e, amit Isten beléd helyezett? Könnyű meghallgatni egy nagyszerű prófétikus szót, de ez gyakran költséges és kihívást jelent szülésig vinni azt.
Isten mindnyájunkat gyümölcstermésre rendelt ( l. János 15. ). Ismernünk kell a meghitt együttlét helyét, ahol annyira emészt minket a Szent Szellem, hogy emiatt tápláljuk és védelmezzük azt a magot, amit Isten belénk belyezett. Ki kell lépnünk félelem nélkül és aktiválni az Ő ígéreteit. Ez a közösség Istennel ad kegyelmet és erőt, amire szükségünk van, hogy áttörjünk szenvedésen fájdalmon és kényelmetlenségeken.
Miután az indián rezervátumban találkoztam Istennel, visszatértem Laguna Beachbe, Isten ígéretének a magvával a bensőmben. Minden egyes barátom -beleértve a családomat is-azt gondolta, megbolondultam. Úgy tűnt, mindenkit elvesztettem, aki közel volt hozzám, de én átnyomtam magam, hogy többet kapjak Isten jelenlétéből. Azt mondtam Jézusnak, hogy bízni fogok benne és folytatom a dolgom, hogy kapjak szeretetéből és továbbadjam azt.
Isten embereket keres, akik szívesen látják jelenlétét, hogy szabadon körözzön fölöttük. Mikor Isten jelenléte kering fölötted, az életedben növekvő gyümölcs termés következik be. Ez szükségszerű. Gyümölcsök következnek az Istennel való meghitt együttlétből, és Isten növekvő “terméshozamra hívott el minket. Arra hívott el, hogy olyan emberek legyünk, akik abszolút rabjává lettek Jézus szépségének, szövetségben, szerelemben Vele, kétségbeesetten vágyakozva Iránta, szeretgetve Általa, elválasztva,teljesen átadva Neki, és olyanok, akik életük minden területét átadták neki.

Forrás: Hitre Hangolva

A titkos hely

“Ahogy Mózes bement a sátorba, a felhőoszlop leszállt és ott maradt a bejáratnál, mialatt az Úr beszélt Mózessel… Az Úr szemtől-szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszélget… Az Úr azt válaszolta: Jelenlétem veled fog menni, és én nyugtatlak meg. Akkor Mózes azt mondta: Ha jelenléted nem jön velünk, ne küldj minket tovább innen.”
II.Mózes 33,9 11. 14-15.

Mózes ismerte az Isten jelenlétében való megnyugvás fontosságát. Vágyódott arra, hogy időt töltsön a titkos helyen. Annyira éhezett Isten jelenlétére, hogy egy tapodtat sem mozdult előre nélküle. Azt mondta Istennek: Honnan tudják meg, hogy kedvesek vagyunk neked, ha nem jössz velünk ? ( II.Mózes 33,16 )
Józsué is ismerte a fontosságát az Istenben való megpihenésnek a titkos helyen. Ezt látjuk abban is, hogy mikor Mózes visszatért Izráel táborába miután Isten beszélt vele, “ahogy az ember a barátjával beszélget”, hogy Józsué nem hagyta el a sátrat. Isten jelenlétében maradt. Nekünk is ugyanúgy észre kell vennünk, hogy az Istentől kapott sorsok végigvitelének egyetlen módja az, hogy elsőként Isten jelenlétét építjük fel az életünkben. Az elhívásunkhoz szükséges kulcsok akkor szabadulnak fel, mikor időt töltünk ott. Muszáj mindig Hozzá futnunk, hogy megtaláljuk életünk igazi forrását.
Sőt, mikor elidőzünk a titkos helyen, a vágyódásunk és éhségünk Jézus iránt nőni fog. Kizárólag akkor születnek meg legértékesebb kincseink, mikor az Ő jelenlétében tartózkodunk.És ez sokkal jobb, mint a munka! Sokkal többet végezhetünk el, mikor Isten jelenlétében vagyunk, mintha bármi mást csinálnánk. Ha teljesen végig akarjuk járni a pályánkat, amit az Úr helyezett az életünkbe, muszáj időt töltenünk Vele, és ápolni a bensőséges kapcsolatot a titkos helyen.

A megmaradás titka

Ideje van a szeretgetésnek, és ideje a munkának. Fontos tudni a különbséget. Mindannyiunknak kell dolgozni. Mégis, mikor Isten elkezd magához vonni minket, fontos, hogy felismerjük, hogy itt az ideje abbahagyni a munkát, és belépni az Ő dicsőséges jelenlétébe.
Nagyon keményen dolgozom. Felettébb kötelességtudó ember vagyok. Mégis vannak pillanatok, mikor Isten közelebb húz magához és azt kéri, hogy jöjjek el a tevékenykedéstől egyedül Vele töltsek időt.
Válaszolnom kell. Minden mást el kell felejtenem ilyenkor. Olyan közel akarok menni Istenhez, hogy teljesen el legyek rejtve Benne. Folyamatosan többre vagyok éhes és szomjas a Szelleméből. Semmi másra nincs étvágyam, csak Rá. Az egyedüli dolog, ami engem igazán megelégít az az, hogy az Ő jelenlétében vagyok, és az Ő ölelése az, ami az átadottság helyére visz engem. A szent önmegadásban találok olyan erőt, amire szükségem van, hogy fussam a pályát.
Valójában nem tudom, hogyan maradjak versenyben e nélkül az ölelés nélkül. Romantika nélkül nem tudnék szolgálni. Persze próbáltam azelőtt, de nem megy. Még csak nem is akarom. De mikor szerelmes vagyok, egy nap tizennyolc órát tudok futni. Egész lényemmel futok utána, és pihenek, még ha közben futok is.
Az életben a végkimerülésig hajszolhatjuk magunkat, hogy többet és többet tegyünk Istenért, úgy, hogy közben fel sem fogjuk, mit is kíván Ő igazából tőlünk. Isten szeretné, ha az étvágyunk növekedne Iránta. Ha eszünk és iszunk Belőle, abba a kapcsolatba fog bevinni, ami az ő képmására változtat át minket. Olyan sokat kezdünk majd enni és inni Jézusból minden nap, hogy többé nem éhezünk meg, és nem fáradunk el, ahogy a pályánkat futjuk. Egyszerűen csak megtanuljuk, hogyan éljünk folyamatosan az Ő szívének titkos helyén.
Az emberek gyakran azt kérdezik tőlem, mi a fennmaradás titka. A titkos hely a titok. Ott kell laknunk. Ahogyan az Úr jelenlétében tartózkodunk, az étvágyunk nőni fog, és egy dicsőséges, új élet kihordásában találjuk magunkat. Ha azt gondolod, tudod, hogyan kell a titkos helyen élni, de nincs gyümölcs az életedben, akkor te még nem voltál ott. Prosperálni fogunk az Isten szívével való egyesülés és Jézus iránti szeretet magasabb szintjén.
Mikor a munkatársaimmal beszélgetek, mindig ugyanezt a dolgot hangsúlyozom. Újra és újra azt mondom: a gyümölcstermés a bensőséges kapcsolatból fakad. Mindig emlékeztetem a csapatomat, hogy a bensőséges közösség Istennel az egyedüli módja a maradandó gyümölcs megtermésének.
Mikor új szolgálók jönnek Afrikába vagy Ázsiába, néhányan közülük azt hiszik, értik ezt, de amikor a szegények dörömbölnek az ajtajaikon segítséget igényelve; nézem azokat, akik odafigyelnek arra, hogy gyakran megálljanak, és időt töltsenek a titkos helyen, és nézem azokat, akik nem. Akik nem figyelnek erre, néhány hónapig nagyon keményen dolgoznak. Figyelem őket munka, mozgás és törtetés közben, és elfeledve azt, hogy minden nap megálljanak és kenyeret egyenek a mennyből. Aztán látom őket, ahogy repülőre szállnak, és visszamennek Nyugatra a kimerültség miatt.
Figyelem azokat is, akik megtanulták a titkos hely rejtélyét. Ők megértették, hogy mikor több időt keresnek Istennel, messze több gyümölcsöt teremnek, és megkapják a kegyelmet, hogy futásban maradjanak még nagy nyomás közepette is. Prosperálnak éveken át, mert megtanultak abban a birodalomban tartózkodni, ahová élni elhívattunk.

Forrás: Hitre Hangolva

SAJNOS A KÖVETKEZŐ RÉSZEKNEK CSAK A LINKJEIT TUDOM IDEÍRNI!

MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

http://hitrehangolva.blogspot.hu/2016/04/heidi-baker-csoda-szuletese-ragadd-meg_27.html

http://hitrehangolva.blogspot.hu/2016/05/heidi-baker-csoda-szuletese-ragadd-meg.html

http://hitrehangolva.blogspot.hu/2016/06/heidi-baker-csoda-szuletese-ragadd-meg.html

http://hitrehangolva.blogspot.hu/2016/07/heidi-baker-csoda-szuletese-11.html

http://hitrehangolva.blogspot.hu/2016/09/heidi-baker-csoda-szuletese-12.html

http://hitrehangolva.blogspot.hu/2017/11/heidi-baker-csoda-szuletese-13.html